Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet szakértőjének írása a Makronómon.
A világ jegybankjai egyre többet fektetnek be a kínai fizetőeszközbe. Ezt támasztja alá az UBS Asset Management – amely 30 vezető jegybankot kérdezett meg – éves tartalékkezelői felmérése is, amely szerint a központi bankok mintegy 85 százaléka fektet be vagy veszi fontolóra a jüanba való befektetést, ami az egy évvel ezelőtti felmérést alapul véve egy 81 százalékos növekedést jelent.
A jüan egyre népszerűbb
A jegybankok devizamenedzserei a tartalékok átlagosan 5,8 százalékát tervezik jüanban tartani az elkövetkező 10 évben. Ha ezt az arányt összevetjük azzal a 2,9 százalékos globális jüantartalék-szinttel, amit az IMF június végén közölt, akkor ez egy meredek növekedésként értelmezhető.
Az IMF is meghatározza, hogy hivatalosan mit tekint tartalékdevizának, és ezekből bizonyos súlyozással fenntartja az SDR néven ismert számlavezetési egységet, aminek az IMF hitelezési gyakorlatában van jelentősége. A jüant 2016-ban vette fel az IMF az SDR kosarába, amiben még a dollár, az euró, a japán jen és az angol font kap helyet. 2016 október 1-től viszont az IMF felvette a kosárba a kínai renminbit (RMB), amely így ötödik devizaként került be az SDR-kosárba. Ez a bővítés tükrözte a globális gazdasági folyamatok vonatkozásában mutatott fejlődést.
Az új összetételű kosár tartalmazta az új összegeket is, amelyek az új időszakban meghatározták a kosár értékét. Így az RMB, mint a kosárban szereplő ötödik valuta, szabadon használható fizetőeszköz. A döntés értelmében a kosárban az egyes valuták súlya a következőképpen oszlik meg: 41,73 százalék amerikai dollár, 30,93 százalék euró, 10,92 százalék kínai jüan, 8,33 százalék japán jen, 8,09 százalék font. A kosár bővítése egy történelmi lépés volt a nemzetközi monetáris rendszer számára, hiszen mióta létezett az euró azóta először került új valuta a korsárba. Az RMN bevonása egyfajta elismerése is volt a kínai monetáris, deviza és pénzügyi rendszer reformjának, valamint a pénzügyi piacok liberalizálásának és infrastruktúrájának fejlesztésének. Ezek folytatásával pedig szerettek volna megteremteni egy szilárdabb nemzetközi pénzügyi rendszert, ami támogatja Kína és a világgazdaság növekedését.